Erasmus Portugáliában

 A mai nap rendszerváltás volt itteni életünkben, ugyanis hihetetlen módon, egy délelőtt alatt fullra megtelt a suli, a parkolóban nem volt hely, és diákok százai mászkáltak az udvarban föl-le. Majdnem meghaltunk a röhögéstől, mikor megláttuk a hallgatók egyenruháit, nagyjából olyan, mint a Harry Potterben a talár.. :D. Délelőtt fél 11-kor taliztunk a fiúkkal, majd 11-kor volt a megbeszélés. Ott volt az összes tanár, bemutatkoztak, meg elmondták, ki mit tanít. Mindegyik szimpi volt, kivéve Teresa, aki az Erasmus koordinátor, és egy szót sem beszél angolul, de tényleg semmit…  Ezen kívül megismertük a többi erasmusost. 5 fiú, 3 lány, mindenki nagyon aranyos, csak van egy srác, Anssi, akinek nagyon rossz a kiejtése, és így senki nem ért belőle semmit. Utána volt egy portuguese social structures óránk, ami nagyon uncsi volt. Emília, a tanár, alapvetően nagyon lassan és érthetően beszél, hogy mindenki értse, viszont amikor nem figyel oda, akkor begyorsít, és ilyenkor nagyon nehéz követni . Ezek után feljöttünk sziesztázni egy kicsit, majd lementünk megnézni a garden partyt, ami nem volt egy nagy eresztés. Visszamentünk Anettel a szobába, és megittuk a maradék Pina Coladát, meg dumálgattunk. 10 fele lementünk Ilandba, ahol elvileg party volt, de hát nem volt semmi, csak a gólyák ordították az indulójukat. A fiúknak fél 11-ig meccsük volt, így most csak ketten voltunk, mert a csajok meg már feljöttek aludni. Volt két pasi a bárban, akik odaültek mellénk, és tök pofátlanul az arcunkba bámultak, közben rólunk beszéltek, még mutogattak is ránk, ráadásul persze én szívtam meg, mert én ültem kívül, és az ember már majdnem rámült, közben cigizett, így tiszta füst lettem, meg egyszer le is hamuzott. Ezek után megjöttek a gólyák, és elkezdtek indulókat ordítani. Jött velük 3 pasi egyenruhában, gondoltuk, tanárok lehetnek. Anett végül megkérdezte, hogy tényleg azok-e, és kiderült, h nagyon nem… Ők is diákok voltak, méghozzá harmadévesek. A palit, akivel Anett beszélt, úgy kell elképzelni, hogy alacsony, kopaszodó, apám korabeli, és nagyapám korabelinek néz ki. :D. Úgy feküdtünk a röhögéstől, hogy alig tudtuk abbahagyni, h ezek harmadévesek. Éjfélkor úgy döntöttünk, feljövünk aludni, mert ennek nem sok értelme van, hogy ott ülünk, de nem történik semmi. Jaj, majdnem kihagytam, hogy holnap elvileg már tényleg lesz netkódunk!!!