Erasmus Portugáliában

 A mai nap egyenlő volt a halállal… 3 órás business english-ünk volt egy darab 5 perces szünettel!!!!! Ezt el tudjátok képzelni????????? Brutális volt, hogy Anett szavait idézzem, életünkben nem szenvedtünk még ennyire a suliban. Ráadásul a tanár nem tud magyarázni, és nagyon unalmasan beszél. Na mindegy, túléltük, bár mennyire hihetetlen, de utána úgy rohantunk vissza aludni, hogy még a fiúkat sem vártuk meg. Látom már, hogy nem nagyon fogom kedvelni ezt a keddi napot… Aludtunk egy órát, majd bevásároltunk a Continente nevű szupermarketben, ez a helyi Tesco.
Holnap jön Zsófiiiiiiii. Már nagyon várjom!!!  

 Egy két és fél órás portuguese social structures-sel indítottunk fél10től, ami azt jelenti, hogy az előző napi őrjöngés után viszonylag korán kellett kelni. Hullák voltunk egész órán, alig bírtuk nyitva tartani a szemünket. Viszont óra után lementünk a partra napozni Jon ikertesójával és Marvinnal. 30 fok meleg volt, elég sokat tudtunk napozni. A parton eltöltött idő nagyon fílinges volt, sokat nevettünk, „aki a saját nyelvén megszólal, azt bedobjuk a vízbe”, meg ilyen dolgok voltak, és fantasztikusan szép a part, ahogy Ander mondta, „mint egy másik világ”, tehát alapvetően jó volt, egy- két furcsa pillanatot kivéve. Ez után elmentünk vacsorázni, és ismét megállapíthattuk, hogy nem lett a kedvencünk a portugál konyha, annak ellenére, hogy órán a tanár külön kiemelte, hogy milyen jók az ételeik. Nagyon sok olajat használnak, és alig fűszereznek. Vacsora után elbúcsúztunk a két sráctól, ugyanis ők holnap reggel indulnak haza. 

 Ez a nap óriási volt:D. 11kor elindultunk a kolitól az egész spanyol bandával Lisszabonba, kb 30 fok meleg volt már akkor! Az egyik kocsiban Ander, Jon ikertesója (szintén Ander), Anett és én, a másik kocsiban Jon, Patricia (hurrá), Marvin és Fernando. Odaértünk Lisszabonba, és felmentünk a várba, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az egész városra és a tengerre is. Az egész valami hihetetlenül gyönyörű volt, rengeteg fotót csináltunk! Közben persze a srácok csinálták a hangulatot, folyamatosan énekelték az indulójukat, meg tapsoltak hozzá, meg egyfolytában viccelődtek, végig fergeteges volt a hangulat. Ez után elmentünk ebédelni, amikor is Patrriciának sikerült meginnia fél liter Sangriát és kb 3 deci Bailey’s-t, aminek eredménye képp ismét hozta a formáját, és a délután közepén részegen jött mellettünk, vagyis inkább csak próbált… Kiderült, hogy őt mindenki utálja, csak senki nem akarja mondani Jon-nak, mert nem akarják megbántani, de mi Anettel eldöntöttük, hogy mi akkor is meg fogjuk mondani Jon-nak a véleményünket a csajáról, ha neki ez nem tetszik. Tiszta hülye volt egész nap, meg tök undorító dolgokat csinált, pl az ujjával megkeverte a bailey’s-t, meg Andert leöntötte egy liter vízzel… Na mindegy, utána mentünk tovább, és megnéztünk egy tengerparti kastélyt, az is hihetetlen szép volt, meg még sétálgattunk a városban, fotókat csináltunk, ilyesmi. Este 9re értünk haza, majd pedig 11től karaoke party-t rendeztünk itt a koliban, ami 2ig tartott. Tök jó, hogy egyre jobban ismerjük a többi erasmusost, beleértve a lányokat is, napról napra több dolgot tudunk meg egymásról, és már most úgy érzem, hogy a barátaim, és úgy veszem észre, ez csak erősödni fog. Nagyon jól érzi magát szerintem mindenki, nagyon élvezzük az Erasmsus life-ot, és hát azt hiszem, a végén mi is azt fogjuk mondani, hogy életünk legjobb döntése volt, hogy kijöttünk. Sajnos holnap hazamennek Jon-ék barátai, viszont decemberben visszajönnek mégtöbben(!!!!!), és pont a szülinapomon!!!!!!!!!!!!!! Mikor ez kiderült, hogy pont aznap van a szülinapom, Jon tesója totál el volt ájulva, és már most azt tervezi, hogy mekkora partyt fogunk csinálni :D. Effelől nincs kétségem, a spanyolokkal egyszerűen nem lehet unatkozni, mindig jókedvűek, mindig hangosan beszélnek, esetleg ordítoznak J, iszonyat partyarcok! Nem tudok mást írni, mint hogy hihetetlen ez az egész, hogy itt lehetünk, és eszméletlenül jól érezzük magunkat, de hiába írom le, mert ezt nem lehet átadni, ezt át kell élni!!!!!  I love Erasmus life, I love Spanish people, I love Santarem.

 Ma valójában semmi nem történt, igazi buli utáni hangulat volt, egész nap feküdtünk és aludtunk, csak este mentünk ki, mikor a fiúk küldtek egy smst, hogy az Iland-ben vannak, és azonnal menjünk le. Gyorsan összeszedtük magunkat, és lementünk… De ez nem volt ilyen egyszerű, úgyanis már a lépcsőn kérdeztem Anettet, hogy esik-e az eső, mert a hangokból ítélve igen. Kinézett, és mondta, hogy nem esik, ez csak a locsoló. Lejjebb mentünk egy emelettel, és megint kinéztünk, és Anett mondja, hogy ugye nem itt kell kimennünk? Akkor még nem fogtam, hogy miről beszél. Leértünk, és Anett kinyitja a bejárati ajtót, majd azzal a lendülett vágta be, és elkezdett szakadni a röhögéstől. Kérdeztem, h mi a baja, és kiderült, hogy a locsolót úgy sikerült beállítania a rendkívűl okos gondnoknak, hogy pont az ajtóra spricceljen az össze víz, és így lehetőleg ne lehessen kimenni az épületből. Végül úgy döntöttünk, kb 5 perc röhögés után, hogy egy kis víz nem fog ártani, úgyhogy levettem a papucsom, és kifutottam, majd Anett utánam. Ennnek az lett az eredménye, hogy úgy érkeztünk meg az Iland-be, mint akik a zuhany alól szálltak ki.Lent voltunk egy órát kb, de utána visszajöttünk, mert nagyon fáradtak voltunk.

 Ma reggel 8-kor kellett kelni, ami némiképp megviselt mindannyiunkat a tegnap esti őrjöngés után. Ez után következett egy kétórás portuguese language, amin kiderült, hogy milyen nehéz a portugál nyelv, hát brutális, minden szóban minden betűnek más a kiejtése…  Ez után lementünk az Iland-be letölteni a barátok közt hétfői és keddi részét, mert itt a koliban le van tiltva a letöltés. Utána visszajöttünk, kajáltunk, majd megnéztük a barátok köztötJ. Ezek után mostam, amiben az az izgalmas, hogy kézzel. Van mosógép a koliban, de azt csak a takarítónő használhatja, elvileg neki kéne odaadni a ruhákat, de én ezt inkább kihagynám, nehogy túl meleggel mossa, vagy ilyesmi.

 Hát és az este… :J Ma este volt az első közös bulink úgy all together. A három fiú Jonéknál ivott, mi pedig itt a koliban elkezdtünk martinizni a csajokkal. Közben karaokéztunk, nagyon jó volt a hangulat. Még Linda is ott ivott velünk, mert pont kijött a klubhelyiségbe. Olyan fél 1 fele eldöntöttük, hogy most már nagyon ideje elindulni. Út közben kiderült, hogy Linda 38 éves, házas, és van egy 10 éves fia!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mindenki visított, kb nem akartuk elhinni, mi ilyen 25-nek néztük. Odaértünk a diszkóba, és Jonék már ott voltak. Jon, Patricia, aki a barátnője, Ander, Jon ikertesója, egy csapattársuk, és Anssi. Patriciát úgy kell elképzelni, hogy anorexiás, az arca ilyen csontos, és lófeje van, kócos a haja, és nagyon gázul volt kisminkelve, a körme teljesen le van rágva, és pirosra van kifestve. De ez még a kisebbik gond… A csaj olyan szinten be volt rúgva, hogy magáról nem tudott, rángatózott, visítozott, mutogatott, egyszer a kezébe vette a cipőjét (ekkor Anett így rámnéz: „neki mért van a kezében a cipője?” ), és elkezdte Jon ikertesóját ütni vele, szóval mondhatni, nagyon nőiesen viselkedett… Mint egy idióta. Egész este le voltunk sokkolva, hogy milyen a csaj… A másik érdekes arc a fiúk csapattársa volt, akitől egész éjjel menekültünk kb, mert nem hagyott minket békén…  Na mindezek ellenére tök jót buliztunk, ja és tudni kell, hogy a helyen csak mi voltunk így tizenketten, de jól elvoltunk, rengeteg fotót csináltunk. Ja,az erasmusos csajok már tudnak egy-két magyar szót …J. Ezek után olyan négykor már láttuk, hogy zárni akar a hely, és mondtuk a fiúknak, hogy akkor mi most mennénk, a többi erasmus girl és Anssi már rég hazament. A fiúk sehogy sem akartak elengedni minket, mert náluk volt az afterparty, amin szerintük feltétlen ott lett volna a helyünk, meg azt akarták, hogy ott is aludjunk, de nem volt nálunk semmi, így ezt annyira nem favorizáltuk. Mondtuk, hogy mi visszajövünk a koliba, erre felvettek a karjukba, Jon Anettet, az ikertesója pedig engem, és elcipeltek hozzájuk. Az úton a fiúk végig őrjöngtek, és a legnagyobb az volt, hogy Patrícia levette a cipőjét, mezitláb jött az utcán, közben a cipőjével mutogatott fölfele, és ő is ordított.. Odaértünk az albiba, ott még zenét hallgattunk meg csináltunk fotókat, ilyesmi. A végén a fiúk az indulójuk dallamára azt énekelték, hogy Anett and Kata, és tapsoltak is hozzá. Ander rajzolt nekünk egy képet, amire ráírta a nevünket, meg van még rajta egy autó és egy fa, hogy ezt rakjuk ki a szobánkba. Végül nagy nehezen elszabadultunk, és 7-re értünk haza

 MA NEM VOLT ÓRÁNK!!! Felkeltünk 11-kor (jól indulJ), és elkezdtük csinálni a kodós beadandókat. Később elmentünk a plázába venni mosószert, madzagot, amire teregetünk, meg persze estére Martinit, mert no martini, no party. A fiúk fél 6-kor végeztek, feljöttek, és dumáltunk egy darabig. Hívtak minket estére, de mivel pókerparty volt náluk, ezért úgy döntöttünk, ezt inkább kihagynánkJ. Mindeközben volt egy kis közjáték, ugyanis Jon beköszönt Anssihoz, majd olyan lendülettel sikerült kijönnie, hogy kitépte az ajtóból a kilincset… Anettel úgy felvisítottunk, azóta ha eszünkbe jut, besírunk J. Mikor a fiúk elmentek, még dumáltunk kicsit, este pedig Martini-kólát ittunk meg karaokéztunk éjfélig. Az egy dolog, hogy Anett egyszer felrúgta a poharát, de amikor feltöröltem, én még egyet belerúgtam, és a maradék is kiborult a földre :D. Sejthető, hogy alig szakadtunk meg a nevetéstől… Na ennyi volt maJ

 Holnap portuguese language lesz 9-12-ig, szóval halál…. Ja, és ezen kívül lesz még egy óránk… Ja, és este party… Még jó, hogy utána szombat J. Ja egyébként mivel ez a nap ilyen rövidre sikeredett, leírom, hogy Anettel már iszonyat elegünk van a közös szomszédunkból, Lindából, aki reggel felébred, elkezd énekelni, majd bevágja maga mögött az ajtót, és kitrappol a konyhába, kajál, és utána elkezd zongorázni, mert a koliban még az is van. Ma túltett az eddigi teljesítményén is, ugyanis sajnálatos módon egy furulya is előkerült a táskájából… Mindezt kb reggel 8kor szokta kezdeni, hát mondhatom, imádjuk <3. 

 A mai napunk úgy kezdődött, hogy végre szereztünk net kódot, így mostmár napi kapcsolatban tudunk lenni mindenkivel. Ezután egy consumer behaviour óra következett, amiben az volt az izgalmas, hogy, szerintem nyugodtan állíthatom, a tanár mindegyikünknél kevesebbet beszél angolul, és ugyan mondta, hogy tegyük fel a kérdéseinket, csak általában háromszor kellett neki egy kérdést elmondani, így annyira nem volt easy a dolog… Ez után s fiúk bevittek minket a városba, csináltunk fotókat, amit egyébként iwiwen megtaláltok, majd ők visszamentek a suliba, de mi még maradtunk kicsit nézelődni. Mikor visszaértünk a koliba, beszéltünk a spanyolokkal msnen, amikor is Jon közölte, hogy Anssi (akit senki nem ért, mert olyan rossz az angolja) náluk van az albijukban, és mi a három fiú programja? LEVÁGJÁK ANSSI HAJÁT :D:D:D. Sírtunk a röhögéstől, pláne akkor, mikor Anssi hazaért és a fél kolesz üldözte, hogy mutassa meg a haját :D. Ezután igazából már nem történt semmi, mert elég fáradtak voltunk, úgyhogy elmentünk aludn

 A mai nap rendszerváltás volt itteni életünkben, ugyanis hihetetlen módon, egy délelőtt alatt fullra megtelt a suli, a parkolóban nem volt hely, és diákok százai mászkáltak az udvarban föl-le. Majdnem meghaltunk a röhögéstől, mikor megláttuk a hallgatók egyenruháit, nagyjából olyan, mint a Harry Potterben a talár.. :D. Délelőtt fél 11-kor taliztunk a fiúkkal, majd 11-kor volt a megbeszélés. Ott volt az összes tanár, bemutatkoztak, meg elmondták, ki mit tanít. Mindegyik szimpi volt, kivéve Teresa, aki az Erasmus koordinátor, és egy szót sem beszél angolul, de tényleg semmit…  Ezen kívül megismertük a többi erasmusost. 5 fiú, 3 lány, mindenki nagyon aranyos, csak van egy srác, Anssi, akinek nagyon rossz a kiejtése, és így senki nem ért belőle semmit. Utána volt egy portuguese social structures óránk, ami nagyon uncsi volt. Emília, a tanár, alapvetően nagyon lassan és érthetően beszél, hogy mindenki értse, viszont amikor nem figyel oda, akkor begyorsít, és ilyenkor nagyon nehéz követni . Ezek után feljöttünk sziesztázni egy kicsit, majd lementünk megnézni a garden partyt, ami nem volt egy nagy eresztés. Visszamentünk Anettel a szobába, és megittuk a maradék Pina Coladát, meg dumálgattunk. 10 fele lementünk Ilandba, ahol elvileg party volt, de hát nem volt semmi, csak a gólyák ordították az indulójukat. A fiúknak fél 11-ig meccsük volt, így most csak ketten voltunk, mert a csajok meg már feljöttek aludni. Volt két pasi a bárban, akik odaültek mellénk, és tök pofátlanul az arcunkba bámultak, közben rólunk beszéltek, még mutogattak is ránk, ráadásul persze én szívtam meg, mert én ültem kívül, és az ember már majdnem rámült, közben cigizett, így tiszta füst lettem, meg egyszer le is hamuzott. Ezek után megjöttek a gólyák, és elkezdtek indulókat ordítani. Jött velük 3 pasi egyenruhában, gondoltuk, tanárok lehetnek. Anett végül megkérdezte, hogy tényleg azok-e, és kiderült, h nagyon nem… Ők is diákok voltak, méghozzá harmadévesek. A palit, akivel Anett beszélt, úgy kell elképzelni, hogy alacsony, kopaszodó, apám korabeli, és nagyapám korabelinek néz ki. :D. Úgy feküdtünk a röhögéstől, hogy alig tudtuk abbahagyni, h ezek harmadévesek. Éjfélkor úgy döntöttünk, feljövünk aludni, mert ennek nem sok értelme van, hogy ott ülünk, de nem történik semmi. Jaj, majdnem kihagytam, hogy holnap elvileg már tényleg lesz netkódunk!!!

 Nos hát a mai napunk úgy nézett ki, hogy felébredtünk megnéztünk egy filmet, majd átmentünk a szupermarketbe (Continente) bevásárolni. Utána kajáltunk a mekiben (hát kb soha életemben nem láttam ennyi arcot a mekiben egyszerre, szerintem fél Santarém ott kajált, nem volt hely, tömegnyomor, minden), utána hazajöttünk, és végre eljött a pillanat, hogy kifertőtleníthettük a fürdőszobánkat, mert vettünk domestost!!!! Miután kitakarítottunk, lementünk netezni Ilandba (megint ott volt a stírölős pasi, már nagyon idegesítő). Lent neteztünk kb két-két és fél órát, mikor végre befutottak a fiúk, és felmentünk az albijukba vacsorázni. Utána még néztünk fotókat, ilyesmi, majd gondoltuk, hagyjuk őket pihenni, mert előtte nap buliztak, úgyhogy mondtuk, hogy hazajövünk. Kérdezték, h hazahozzanak-e, de mondtuk, hogy ne, mert még alig pár napja ismerjük egymást, és már ők fuvaroznak minket mindenhova, meg fáradtak is voltak. Na hát nem volt jó ötlet nemet mondani… Ugyanis kb ahogy kitettük a lábunkat, elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntenék…. Szétáztunk, de nem enyhén, háztól házig futottunk, mert az erkélyek alatt volt némi száraz rész, kerülgettük a pocsolyákat, közben szakadtunk a röhögéstől, hogy hihetetlen, hogy pont ma jött ránk a „nem akarunk titeket kihasználni” – fíling… Beértünk a koliba, és pina coladáztunk, meg elég sokat beszélgettünk. HOLNAAAAAAP JÖN A TÖBBI ERASMUSOS! Tényleg nagyon várjuk már J.

 Megint 10-kor volt ébresztő, mert mentünk a spanyoljainkkal az óceánhoz. Nagyon szuper volt az egész nap, elvittek minket kocsival Cascais-ba, kint sétáltunk a parton, majd átmentünk Lisszabonba, ott is körülnéztünk, utána kajáltunk a plázában (kizárásos alapon szendvicset :D) . Utána hazahoztak minket, és kitalálták, h még üljünk be a suli melletti bárba (Iland bar) dumálgatni, pedig tök fáradtak voltak, csak tudják, hogy utáljuk a kolit, és azért volt az egész, hogy minél később kelljen visszamennünk. Ezután visszamentünk a koliba, majd ismét lejöttünk az Iland-be, mert kiderült, h itt van NET! Asszem ez az este eddigi itt tartózkodásunk fénypontja. Kezdjük ott, hogy tudtunk netezni, de ez még semmi, vannak EMBEREK, méghozzá nem is kevés, konkrétan tömve van a hely, meg sem lehet mozdulni, óriási a hangulat, megy a zene, mindenki beszél, iszik, stb, 2 nap teljes csönd után ez igencsak feldobta a kedvünket. Ja és a harmadik koktélnál tartunk épp, valószínűleg ez is belejátszik abba, hogy hirtelen ilyen jól érezzük magunkat itt a messzi ismeretlenben…

…És, hogy befejezzem a mai napot, fél 12-kor elindultunk vissza a szállásra, és ha hiszitek, ha nem, EMBEREK voltak az udvarban!!! Kettőt láttunk is, és másik kettőt hallottunk!!! A koli udvarában!!!! Tehát még van remény J. Ezek után megnéztük a pénteki Barátok Köztöt, amit leszedtünk a netről. :)

 Ma reggel 10-kor keltünk, majd átmentünk a plázába, a szupermarketbe, venni némi kaját, meg én vettem portugál simkártyát. Utána ebédeltünk, majd a portásbácsi, aki egyre szimpatikusabb, beengedett minket a számítógépszobába, hogy tudjunk netezni. Ott ültünk kb 2 és fél órát, beszéltünk mindenkivel, az tök jó volt, és elvileg majd kapunk kódot, és akkor tudjuk majd rendesen tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Netezés után aludtunk egy kicsit, majd találkoztunk a spanyolokkal, Jonnal és Anderrel, és elvittek minket egy bárba iszogatni. Kiderült, hogy tök jófejek, és megbeszéltük, hogy holnap elvisznek minket az óceánpartra, mert ők kocsival vannak J. Úgyhogy most happyness! Ezen kívül meghívtak minket egy koktélra, meg hazakísértek, úgyhogy egy szavunk nem lehet rájuk J. Így relatíve jól alakult az esténk, csak még hiányzik a család és a barátok, de majd megszokjukJ.

 Délelőtt 10-kor felébredtem, s megtudtam, hogy nem indul a kocsi… Szerencsére kiderült, hogy csak az aksi, így apu 1 óra alatt megoldotta a problémát, de azért szép volt erre kelni az elutazásom napján… fél 12-kor elindultunk otthonról. Nagyon rossz volt mindenkitől elbúcsúzni, főleg Évitől… Túléltük a becsekkolást, minden gond nélkül le tudtam adni a táskáimat, pedig mindkettő igencsak túlsúlyos volt J, és már alig vártuk az indulást. A repülőút teljesen jó volt, Anettel nézegettük a portugáliás útikönyvben, hogy hova fogunk elmenni, mit fogunk megnézni. Megérkeztünk Lisszabonba, s végre kibonthattam a csajoktól kapott ajándékot: fotó az egész bandáról, és egy-egy levél Nikitől és Katától, hát mondanom sem kell, hogy volt nagy sírás… Na és itt indult az út rázósabb része, ugyanis kb 40 kiló cuccal el kellett jutni valahogy a koliba. Először is fogtunk egy taxit a reptéren, aki 4 euróval átvágott minket, de úgy voltunk vele, hogy tök mindegy, csak valahogy érjünk oda. A vasúton nagy nehezen megtaláltuk a pénztárat és megvettük a jegyeket, majd jött a vonat is. Szerencsére egy ember segített felrakni a bőröndjeinket, különben nemtom, mi lett volna, mert én az enyémet meg sem bírtam mozdítani. Egyébként, ha már itt tartunk, nem is igaz, hogy a portugálok annyira segítőkészek, vagyis lehet, hogy azok lennének, de mivel senki nem beszél angolul, így nem nagyon tudunk velük mit kezdeni. Na szóval vonattal eljutottunk Santarémbe, jó helyen szálltunk le, és még a gombot is ott nyomtuk meg, ahol az ajtó nyílt. Beültünk egy taxiba és eljutottunk a suliig. Nos, az egy dolog, hogy bent a városban senki nem beszél idegen nyelvet, de az, hogy a suliban sem, az kicsit gáz. Legalább fél óra szerencsétlenkedés után megtudtuk, hogy mégis hova kell mennünk, és megkaptuk a kulcsokat a portástól. A másodikon lakunk, két szobára egymástól, tehát tök közel. És ekkor… kinyitottuk az ajtót…. Hát a világ legbarátságtalanabb szobája fogadott minket, ahogy Anett mondta, kb mint a papok lakosztálya a templomban. Fuh, nagyon kiakadtunk, a koli tök kihalt volt, és még a szobák is olyan nyomasztóak voltak, hogy nem tudtuk, hogy mi lesz itt ennyi ideig… Végül mindketten nekiálltunk kicsit átrendezni a bútorokat, és a körülményekhez képest egy egész emberivé tudtuk varázsolni… Ezek után még egy darabig képeket nézegettünk meg dumcsiztunk, majd alvás.